Mennyire jellemzők napjainkban a csökkenő élelmiszer árak? Vajon sikerül elérni az egyszámjegyű inflációt az év végére? Hogyan hozható ki olcsóbban a heti nagybevásárlás? Miként spórol a magyar? E kérdések nagyobb létjogosultsággal bírnak, mint az elmúlt évtizedekben bármikor. A háttérben egyértelműen az Európa-bajnok infláció és a sokak által megszorításokként megélt kormányzati intézkedések állnak.
Minden viszonyítás kérdése
Az életminőség alakulását természetesen több nézőpontból is vizsgálhatjuk. Nem mindegy a kiindulópont, és arra is érdemes hangsúlyt helyezni, hogy miről kell aktuálisan lemondani a megélhetés érdekében. Az energiaválság bejelentésének időszakában, körülbelül 1 évvel ezelőtt is sokan sokféleképp igyekeztek demonstrálni, mennyi lemondásra kényszerülnek a takarékosság érdekében. Nyilván, nem mindegy, hogy a medencefűtés vagy a meleg étel és az esti kádfürdő szerepel ezen a listán. A csökkenő élelmiszer árak kapcsán is hasonló a helyzet. Bár az árverseny némileg beindulni látszik, de még mindig megdöbbenéssel látja az átlag magyar a kasszánál fizetendő összeg nagyságát.
Kötelező akciózás = csökkenő élelmiszer árak?
Az inflációs értékek messze nem egyeznek meg az élelmiszerárak emelkedésében tapasztaltakkal. Ugyan az előírásoknak megfelelően a kötelező akciózás ma is meghatározza az üzletekben tapasztalható árakat, de arról már nem szól a fáma, hogy az olcsóbb tejért mennyivel többe kerül az öblítőszer. Apróságok? Nos, igen. Van az a szint, ahonnan a napi betevő beszerzése nem jelent problémát. Ha azonban megkérdezzük az utca emberét arról, hogy milyen változásokat észlel életminőségét illetően, akkor nagy valószínűséggel elégedetlenségének ad majd hangot.
Mi a helyzet az üzemanyaggal?
A gyakorlatban azonban ennek ellenére az mutatkozik meg, hogy a magyarnak mégis megfelel a jelenleg vezető pozícióban levők teljesítménye. A csökkenő élelmiszer árak nem jelentenek egyet azonban azzal, hogy az életminőség növekedne. Az adóterhek elképesztő magasságokban, az üzemanyagárak folyamatosan növekednek, ez utóbbi pedig biztosan rányomja majd bélyegét az üzletekben kapható termékek ellenértékeire.
A hideg hónapokhoz közeledve ismételten elgondolkodásra ad okot a fűtés és az arra fordított összeg nagysága. A szilárd tüzelőanyagok iránt tavaly kiemelt érdeklődés mutatkozott, ez pedig jelentősen feltornázta a tűzifa árát. Az energiapolitika egyébként is kérdéseket vet fel, ám ebbe az átlagembernek- úgy tűnik-, nem sok beleszólása van. Mindenesetre a tűzifát érdemes mihamarabb beszerezni, mielőtt ismételten megindul a roham érte.
